1953. március 5-én meghalt J. V. Sztálin. Az SZKP legfelső vezetésében végbement változások következtében a Szovjetunióban és a keleti blokk országaiban is átalakulási folyamat veszi kezdetét.

Berlinben és az NDK más városaiban 1953 júniusában könyörtelenül vérbe fojtott munkásfelkelés robban ki, Pilsenben tízegynéhány ezer munkás vonul ki az utcára, összetűzésekre kerül sor a rendőrségi és katonai alakulatokkal. Magyarországon, ahol a legbrutálisabb voltak a megtorlások, a liberális vonalat képviselő kommunista Nagy Imre lesz a miniszterelnök. Szabadon bocsátják a politikai foglyokat, csökkentik a mezőgazdaság kollektivizálásának ütemét, de már 1955-ben megint csak a reform ellenzői kerülnek túlsúlyba. Nagyot leváltják, megfosztják minden tisztségétől és a pártból is kizárják.

A lengyelországi események és az országban uralkodó légkör alakulására igen nagy hatással van a nyugatra menekült Józef Światłonak, a lengyel állambiztonság magas rangú funkcionáriusának, a Szabad Európa Rádióban közzétett beszámolója is, amelyben felfedte az Állambiztonsági Hivatal titkait. 1953-ban megszüntetik a Közbiztonsági Minisztériumot. Szabadon bocsátják Władysław Gomułkát, a korábban jobboldali-nacionalista elhajlás vádjával elítélt és bebörtönzött kommunista funkcionáriust.

1956. február 14-én az SZKP XX. kongresszusán Moszkvában Nyikita Hruscsov a kongresszus zárt ülésén bírálja a sztálinista kormányzati módszerekett. Március 12-én meghal Bolesław Bierut, a LEMP sztálinista vezére, akinek a helyét Edward Ochab foglalja el.

Mindezek az események mind Lengyelországban, mind pedig Magyarországon reményt ébresztettek az emberekben sorsuk jobbra fordulására, az életkörülmények javulására, a demokratizálódásra és a nagyobb nemzeti önállóságra.