Június 28. – a Cegielski Fémipari Művek (ZiSPO) dolgozóinak 80 százaléka nem veszi fel a munkát. A munkások tiltakozó tüntetést rendeznek, s a felvonuló munkások menetéhez közben más poznani üzemek dolgozói, valamint utcai járókelők is csatlakoznak. A tüntetők követelései: vonják vissza az igazságtalan termelési normákat, csökkentsék az árakat, emeljék fel a béreket. 8.00 óra körül a Sztálin (jelenleg Mickiewicz) téren 100 ezer fős nagygyűlés kezdődik. A tüntetők a városi vezetés képviselőire várnak.

Kazimierz Kaniewski ( a ZiSPO dolgozója):

Ha kijött volna a városi vezetők vagy a pártvezetés valamelyik képviselője és legalább annyit mondott volna: „Jó napot, mi telex vagy más úton kapcsolatba lépünk Varsóval, és majd választ adunk nektek.” De az emberek hiába vártak két órán keresztül, nem jött ki hozzájuk senki sem.

Edmund Taszer (a ZiSPO Fémművek Üzemi Tanácsának elnöke):

Különféle jelszavak hangzottak el, majd valaki rákezdett az „Isten, ki Lengyelhont...” kezdetű egyházi-hazafias énekre, mások az „Ó Kedves Anyánk…” címűre, míg egyesek ezt harsogták: „Kenyeret akarunk! Szabadságot!”. […]

Percről-percre fokozódott a feszültség, a tömegből valaki elkiáltotta magát, hogy a Cegielski Művek munkásküldöttségét letartóztatták és a Młyńska utcai börtönben, vagy a Kochanowski utcai Állambiztonsági Hivatal székházában tartják fogva. Akkor elkezdtem kiabálni, hogy ez nem igaz, hiszen itt vagyunk veletek – de abban a feszült légkörben és a felhevült érzelmi állapotról tanúskodó hangzavarban csak kevesen hallották meg a hangomat. A tüntetők egy része a Młyńska utcába, míg mások a Kochanowski utca felé indultak.