Október 25. Budapesten a Parlament előtti téren a tüntetők Gerő Ernőnek, a Magyar Dolgozók Pártja első titkárának a lemondását követelik. A környező épületek tetejéről az ÁVH-s karhatalmista alakulatok tüzet nyitnak a tömegre. A halottak száma meghaladja a kétszázat.

Gömöri György (a budapesti ELTE bölcsészkari lengyel szakos hallgatója):

Bizonyos értelemben a forradalom sorsának alakulására nézve ez volt a legdöntőbb nap. Ezen a napon zajlott le a Parlament előtti tömegmészárlás.[…] Ismeretlen „provokátorok” a teret övező házak tetejéről tüzet nyitottak. A titkosrendőrség értelmetlen és őrült provokációja volt ez, amely a későbbi vérontások okozójává vált.

Kopácsi Sándor (budapesti rendőrfőkapitány):

Felhívott a kétségbeesett [rendőr] Júlia. […]

• Kopácsi elvtárs, az ÁVH gépfegyverekkel lövi az embereket.
• „Lehetetlen!”

Ebben a pillanatban meghallottam a telefonban a fegyverropogást. Júlia zokogni kezdett:

• Kopácsi elvtárs, ez érthetetlen! Az ÁVH minden tetőről tüzel!...[…] Ezredes elvtárs…. Tragédia… Iszonyatos….Az emberek sikoltoznak a fájdalomtól és a halálfélelemtől, s úgy hullanak mint a legyek…Áldozatok százai, nők, gyerekek, hallgassa csak a sebesültek jajkiáltásait…ez rettenetes…iszonyú…