Október 23. A tüntetők a Bem-szobortól a Parlamenthez vonulnak. Nagy Imre beszél. Sajnos azonban a miniszterelnök csak általánosságokat tartalmazó beszéde nem volt képes lecsillapítani a tömeget. Este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára rádiószózatot intéz az ország lakosságához, amelyben a tüntetőket a nép ellenségének nevezi, ami felbőszíti a Rádió épülete előtt összegyűlt tömeget, akik elveszik a fegyvereket a rendőröktől és katonáktól. Megkezdődik a tűzharc a tüntetők és az ÁVH-s karhatalmisták között. Sebesültek és halálos áldozatok is vannak.

Az MDP Központi Bizottsága Nagy Imrét bízza meg a miniszterelnöki tisztséggel. Október 24-ről 25-re virradó éjjel szovjet alakulatok vonulnak be Budapest utcáira.

Kopácsi Sándor (budapesti rendőrfőkapitány):

Megpillantottuk a T-34-esekből álló harckocsioszlopot, amint lezárt lövegtornyokkal dübörögtek végig az utcákon és mindenhová tüzeltek, ahol csak fényt láttak. Leírhatatlanul félelmetes érzés volt látni, amint az első tanknak a lövegtornya a Tanács körúton álló épületünk felé fordult. Mindenkiből egyszerre tört fel a kiáltás: „A világítást! A világítást!”. A központban kikapcsolták a világítást, de akkorra már a második sorozat is végigsöpörte a kapitányság homlokzatát, s a golyók belefúródtak a falakba. […]

A harmadik vagy a negyedik szovjet harckocsioszlop dübörgött végig teljes gázzal az ablakaink alatt. Hirtelen az oszlopot lezáró utolsó harckocsi megállt. Valami probléma adódhatott a tüzérségi löveg vontatásával. Felnyílt a torony fedele majd előbújt egy katona és nehézkesen lehuppant a földre. Igazítani akart valamit a vontatókötélen. […]

Az Anker-közben hirtelen nagy zörejjel kivágódott az egyik ház ablaka. Rövid lövés csattant és a szovjet katona hanyatt vágódott. Rögtön utána még két vagy három robbanás hallatszott. Ezeket a valamelyik felső emeletről ledobott benzines palackok okozták, amelyek felrobbantak a tank körül.